A macskaisten

Egyiptom

Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetõsen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebbõl pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.

Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt - a föld és a termékenység istennõjét - macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelõje volt, mint bármelyik más állatnak.

A túlzásba vitt imádat következtében egy idõ után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerûségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem "isteni tulajdonságaik".

A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint egy parányi napocska.

A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.

Egyéb kultúrák

Indiában több mint 2 ezer éves szanszkrit írásokban találhatunk utalásokat a macskákra. Japánban Kr.e. 600 körül a templomi szent tekercseket rongáló egerek elleni õrökként alkalmazták a doromboló vadászokat. Az õsi Peru part menti lakói, a mohikán indiánok szintén istenként tisztelték a macskákat, testvéreik, a kecsua indiánok viszont alapvetõen gonosz, félelmetes erõt láttak benne.

Késõbb, ahogy a faj elterjedt egész Európában, hasznosságát széles körben elismerték, Angliában például törvényt hoztak a macskát ellopó vagy elpusztító emberek ellen.

A sötét középkor

A macskák aranyélete Európában 700 évvel ezelõtt, a középkorban ért véget, amikor a hatalmas és zsarnoki középkori egyház tûzzel-vassal végleg ki akart irtani mindent, ami "bûnös". Ádáz dühe olyan állatok ellen fordult, amelyeket keleten tiszteltek, nagyra becsültek. Ennek a "keresztes hadjáratnak" az egyik elsõ áldozata a macska volt, melyet tisztátalan állatnak, sõt, egyenesen boszorkánynak nyilvánítottak. Éjjeli kóborlásai, nesztelen lépte, titokzatos ténykedései, sötétben világító szeme mind ördögi eredetre engedtek következtetni. A macskákat a szent inkvizíció nevében százezer számra kínozták halálra.

Vissza a lap tetejére

Bûbáj, varázslat

A macskákról pozitív és negatív babonát egyaránt szép számmal lehet találni. A középkorra tehetõ a legtöbb macskaellenes hiedelem megszületése. Példaként álljon itt néhány: Ha belerúgsz egy macskába, reumát kapsz. Ha elveszel egyet a macska kilenc életébõl, szellem kísért majd egész életedben. Ha vízbe fojtasz egy macskát, az ördög bosszút áll érte. (Tanulság: Nem szabad bántani õket. :-)

A fekete macska megkülönböztetett figyelmet élvez a babonások körében. Sokan baljós elõjelet vélnek benne felfedezni, sõt, néhányan azt tartják, rontó szeme van. Mások viszont szerencsehozónak tulajdonítják. Állításuk szerint, ha valaki egy teljesen fekete macskában talál egy fehér szõrszálat, és azt sikerül úgy kitépnie, hogy megússza karmolás nélkül, akkor nagy gazdagság, a szerelemben pedig szerencse vár rá. (Azért ezt sem muszáj olyan komolyan venni! :-)

A középkori hiedelmek szerint a macska varázslatot ûzõ lény, sötét erõk szövetségese, aki látja a szellemeket és kiszívja az alvók lélegzetét. Az angol tengerészek viszont egyenesen a szerencse zálogának tartották fõleg a fekete macskákat. Minden valamire való hajón voltak macskák, akiket - némi gyakorlati okból - nagy becsben tartottak. Hajótöréskor is elsõként a macskákat mentették.

Amerika egyes hegyvidéki részein máig él a babona, mely szerint a macska tudja eldönteni, hogy egy lány férjhez menjen-e vagy sem. Elõször kitép három szõrszálat a macskából, majd papírba csomagolja és a küszöb alá teszi. Ha másnap reggel a szõrszálak Y alakba rendezõdnek (yes), akkor a válasz igen. Ha viszont N alakba (no), akkor a válasz nem.

Sokan tulajdonítottak és tulajdonítanak ma is gyógyító erõt a macskáknak. Azon kívül, hogy a népi orvoslásban felhasználták a macska szõrét, karmait és egyéb részeit, voltak macskabarátabb módjai is az állat segítségével való gyógyításnak: Oroszország egyes vidékein élt például az a hiedelem, hogy a macska - fõként a fekete - megvéd a betegségektõl. Ha valakinek árpa nõ a szemén és azt egy fekete cica farka végigsimítja, az árpa rögtön elmúlik. A háromszínû cicák farkának érintése pedig a szemölcs elleni hatásos gyógyszer. És ha egy macska eltüsszenti magát, azt rögtön az egészségére kell kívánni, így az ember mindörökre megszabadulhat a fogfájástól.

A macska idõjósló képességét évszázados népi megfigyelések igazolják. Ha például a cica odaül a kályhához, hideg idõ várható. A Dunántúlon azt tartják, ha Zsófia napján (május 15. és szeptember 17.) a meleget keresi, hidegre fordul az idõ. A cseremiszek nagy hideget vártak olyankor, ha a macska a kemencére ül és ott is marad. Ha pedig álmos és nem vadászik, esõ várható. Tartós esõre lehet számítani, ha a macska hosszasan tisztálkodik.

Az álmoskönyvek is különös figyelmet szentelnek nekik: Macskával álmodni figyelmetlenséget jelent. Ha karmol, haragos kezek közül menekülsz. A fiatal cica azt jelzi, elcsábítanak. Macska a háztetõn gonosz jel, koromsötétben pedig szemed romlását jelentheti. Az egerészõ macska özvegység, a nyelvét látni váratlan hazugság. Ha a cica beszél, amit mond, beteljesül. Ha álmodban macskát etetsz, mások gondját veszed a válladra, a kitömött cica pedig képzelt veszélyt jelez.

Vissza a lap tetejére

Csodálatos képességek

Gyakran elhangzott már, hogy az állatok közül leginkább a macskák rendelkeznek sejtelmes, pszichés képességekkel. Valójában persze minden állatban rejlenek ilyen fajta képességek - vagy ösztönök - és minden egyes fajnak sokkal mélyebb pszichés adottságai vannak, mint amit az ember valaha is remélhet megérteni. A macska például, összehasonlítva a kutyával, meglehetõsen antiszociálisnak tûnik, de éppen ez a tartózkodás az, amelynek révén kapcsolatban áll a "láthatatlan világgal".

A macska magányos vadászok leszármazottja, nem pedig falkában élõ állatoké. Ez okozza, hogy egészen rendkívüli mértékben függ pszichés képességeitõl. A macska - némi túlzással - tulajdonképpen egy élõ "szuperérzékeny jelfogó készülék". Állandóan kap tájékoztatást teste minden pontján és az agyán keresztül. Ezért tûnik olykor "skizofrénnek": egyszerre érzéki és élvezeteket hajszoló, ugyanakkor tartózkodó és végtelenül közönyösnek látszó. Az egyik pillanatban örömmel hempereg gyengéd érintésünkre, a következõben pedig már lesben áll az ablaknál, füleit mozgatva olyan üzenetekre, amelyiket csupán õ képes meghallani.

Számtalan történetet ismerünk a macskák titokzatos, "természet feletti" képességeirõl. Kifinomult érzékeik ugyanis lehetõvé teszik, hogy megérezzenek, elõre jelezzenek különbözõ dolgokat. A háborúban például a radaroknál korábban jelezték a közelgõ bombatámadásokat, amivel rengeteg életet mentettek meg. A földrengéseket, egyéb természeti katasztrófákat is csalhatatlanul elõrejelzik. Állítólag megérzik a halál közeledtét is; gazdájuk, macska-társuk elvesztése teljesen megbolondíthatja õket, akár öngyilkossághoz is vezethet.

Cicák csodálatos utazásairól is sok hiteles történet szól; ösztöneik alapján több ezer kilométert képesek vándorolni, csak hogy gazdájuknál vagy újra szeretett otthonukban legyenek. Íme egy történet egy családról, akik az igen sûrûn lakott Manhattanben éltek. Nyárra kibéreltek egy házat néhány száz kilométerre otthonuktól, és magukkal vitték macskájukat is. A cica remekül beilleszkedett a falusi életbe - olyannyira, hogy még a nyár vége elõtt vemhes lett.

Sajnos a család visszaköltözésének idõpontja egybeesett a macska ellésével. Mint sok fajtatársa, már talált is magának egy titkos fészket erre a célra. Ezért a távozás napján gazdái hiába keresték, kénytelenek voltak nélküle visszatérni a városba. Két hónap múlva viszont egy macska jelent meg második emeleti lakásuk ablakában. Az õ cicájuk volt! Egyik kölykét a szájában tartotta. Anyamacska és kölyke több száz kilométert tett meg erdõkön, mezõkön, városokon át, majd végül a zsúfolt Manhattanen keresztül.

De a család öröme sajnos nem tartott sokáig, mert a cica megint eltûnt. Két héttel késõbb viszont újra megjelent, fogai között újabb kiscicával. Ekkor a család kocsiba szállt, visszahajtottak a nyári lakhoz és összeszedték a többi kölyköt is. :-)

Vissza a lap tetejére