|
A macska a természet diadala. Ha ebbõl a ténybõl kívánunk kiindulni, már csak annyi dolgunk van, hogy megindokoljuk, vajon miért is az. Mert valóban az... :-) A macska elsõ és egyben legfontosabb jellemzõje a függetlenség. Sokan beszélnek a macska háziasításáról, habár be kell látnunk, hogy esetükben korántsem voltunk olyan sikeresek, mint a kutyák, lovak és egyebek átnevelésében. A macska egyszerûen átgondolta, milyen elõnyei származhatnak az emberekkel való közösködésbõl, úgy vélte, jobb neki úgy, mint magányosan kóborolni az egyre inkább szûkülõ természetes vadászterületeken, és nagy szerencsénkre mellénk szegõdött. :-) Együtt élni egy macskával igazi kaland és kihívás. Egyénisége, akarata olyan erõs, hogy csak akkor mûködõképes a kapcsolat, ha minimum egyenrangú társként kezeljük. (Felsõbbrendûségük elismeréséért cserébe pedig extra juttatásokban is részesülhetünk.) A házimacska õrzi õsei vad vérét, kifinomult érzékeit. Csodálatra méltó ügyességgel vadászik, sikerélményét pedig gyermeki õszinteséggel kimutatja: Boldogan dorombolva órákon át "játszik" az áldozattal, gazdájától pedig dicséretet és hódolatot vár hõstettéért. Ha a kiszemelt zsákmány elillan, órákon át türelmes lesben áll, és gyakran még napok múlva is visszajár ellenõrizni a helyszínt. Védi kijelölt területét, gondolkodás nélkül szembeszáll nála jóval erõsebb macskákkal (néha kutyákkal is), pedig tisztában van az erõviszonyokkal. De a körzetét az élete árán is megvédelmezi a jogtalan behatolóktól. Egy macskát nem lehet bezárni; jön-megy, senkitõl nem teszi függõvé magát, intézi ügyeit. És végül hazatér. Ha bízhat gazdájában, baj esetén hozzá menekül, sõt meg van gyõzõdve róla, hogy ez a furcsa, két lábon járó szerzet egyenesen csodatévõ képességekkel van megáldva, mert mindig elmulasztja, ha valami fáj, megoldja, ha valami gond van. (A rendes gazdi meg csak remélni tudja, hogy cicája ebben sem téved.) A macska-mama rengeteget foglalkozik kölykeivel: Megtanítja õket a létfenntartás összes trükkjére (de itt most nem a gazdinak való hízelgési módszerek széles tárházára gondolok) és megóvja õket akár az élete árán is. Példás anyának nevezhetõ; szeretõ és gondoskodó.
Emberrel való kapcsolatát a kifinomult alkalmazkodó készség jellemzi. Annak ellenére, hogy nem teszi magát függõvé senkitõl és semmitõl, mégis szívesen alkalmazza bevált trükkjeit a cél érdekében. :-) Már adottságaiban megvannak azok a tulajdonságok, amik sok ember szívét meglágyítják: Apró, kecses termet, királyi megjelenés, ragyogó, selymes szõr; puha, ruganyos mozgás és még sorolhatnám. Azt mondhatjuk, hogy a macskának talán nincs annyi esze, mint a kutyának, de ami van neki, azt maradéktalanul arra használja, hogy az embereket manipulálja kénye-kedve szerint. A macskatulajok pedig rendszerint odáig vannak a manipuláció eme magas fokáért. :-) Ez az apró állat ugyanis kihasználja minden adottságát: Dorombol, de nem okkal - ok nélkül, hanem csak ritka jutalomként. Hízeleg, tekeredik, selymes szõrét szinte simogatásra kínálja. Harap, karmol... Hol finoman, hol jó durván, hogy tudjuk meg, kivel állunk szemben. Hogy becsüljük meg, amikor nem karmol, és viselkedjünk úgy, hogy sose legyen oka rá. Ahhoz, hogy az ember egy macskával igazi szoros kapcsolatot építsen ki, nem elég az állatot ellátni, kényelmét biztosítani. A gazdinak el kell sajátítania kedvence sajátos kommunikációs eszközeit, ami azért nehéz, mert ezek szinte teljes egészében pszichés eredetûek. Egy hullámhosszon kell lenni vele, meg kell próbálnunk beleélni magunkat a helyzetébe, gondolkodásmódjába ahhoz, hogy képesek legyünk rábízni a döntést, mikor mit tesz. Sok macskatulajdonosnak talán az a legnehezebb, hogy belássa, kedvence jobban tudja, mi a jó neki. Ez persze nem minden esetben van így, de legtöbbször egy kis kísérletezés vagy próbálkozás segít eldönteni a kérdést. Ha a cica belátja, hogy ezúttal a gazdi valami olyat talált ki, ami valóban jobb neki, mint amit õ gondolt az adott helyzetben, hálásan elfogadja a felkínált lehetõséget és késõbb sem felejti el, milyen hasznosak vagyunk számára. :-) A macskának esze ágában sincs feladni egyéniségét. Amikor viszont kommunikálni akar velünk, sikerrel idomítja öröklött jelzésrendszerét a mi "gyengébb felfogóképességünkhöz". Állandóan figyeli és megtanulja gazdája testbeszédét, hanglejtésének rejtett üzeneteit. Macskánk tehát képes megérteni minket. Ahhoz pedig, hogy meg tudja értetni magát velünk, sajátos közlési rendszert fejlesztett ki: A nekünk szánt jelzései nagyon kifejezõk, sõt, karikatúraszerûen felnagyítottak, mintha tudnák, hogy egyértelmûbb gesztusokra van szükségünk az övéknél jóval gyengébb érzékszervi felfogóképességünk miatt. Gyakran tapasztalhatják a gazdák, hogy macskájuk elõször csak apró jelekkel meséli el "bánatát". Ha nem ér célba, fokozatosan erõsít, mert a türelem nem tartozik fõ tulajdonságai közé. :-) Amikor macskánk úgy dönt, hogy kegyeskedik szóba állni velünk, határozott léptekkel megjelenik mellettünk és valósággal balett-táncot lejt, hogy szándékát értésünkre adja. Dörgölõzik, farkával csapkod és fennhangon dorombol. Ha úgy érzi, lassan reagálunk jelzéseire, ölünkbe ugrik és testközelbõl folytatja az akciót, amíg meg nem adjuk magunkat akaratának. Természetesen ez a viselkedés csak azokra az állatokra jellemzõ, akik harmonikus kapcsolatban állnak gazdájukkal. A közhiedelemmel ellentétben a macska azt is tudja, mit szabad és mit nem - ha már volt alkalma kitapasztalni. Ennek ellenére nem zavartatja magát, folyton mintha versengene gazdájával, hogy melyikük akarata érvényesül végeredményben. Néha az az érzésem, a cica úgy gondolja, ha elég sokszor megcsinálja azt a "rosszat", amit nem szabad, de ami neki annál kellemesebb, minél inkább tiltott, akkor egy idõ után megunjuk és meghajlunk akarata elõtt. És néha valóban siker koronázza ez irányú törekvéseit. :-)
|
 |
|
 |
||
 |
||
 |
||
 |
||
 |
||
 |
